Minden nap itt motoszkál a fejemben, hogy irni szeretnék csak úgy...Néhány évig blogoltam hobbiszinten, azt hiszem ez  szint most sem fog változni. Jól esik leírni, nap mint nap mit gondolok a világról. Jól esik a dübörgő gondolatokat verni bele a billentyüzetbe.

Édes Kislányom!

Nem tudom, hogy 10 év múlva mennyire lesz fejlett a technika, de biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd ezt a naplót :) Biztos vagyok benne, hogy a szép emékek és a gondolataim sok örömet okoznak majd Neked!

 

0. Nap

 

Vasárnap van. Tökéletes idő arra, hogy belefogjunk valami újba. Ahogy most itt ülök a fotelban, boldog bizsergés jár át. Tökéletes este. Anna már édesen alszik. Attila velem szemben a kanapén híreket olvas a tableten. Rend van. A szennyes üres, a konyha ragyog. Arra gondolok, hogy imádok így lazítani, pihenni. Engem feltölt, ha a lakás reggel nem úgy néz ki, mint egy csatatér. Szeretem és minden nap jó kedvvel rakok rendet, csinosítgatom a lakásunkat. Az otthonunkat.

Szeretem, hogy volt időm ma is tornázni. Eldöntöttem. Már sokszor. De most tutira. 

Szeretem a kis életünket, úgy összességében mindent, ami és aki körülvesz.

Erről szeretnék minden nap írni. Egy teljes évig. Most egy kicsit zagyvaságoknak tünhet, amiket itt irogatok. Fáradt vagyok jól esően. Egy forró zuhany mindjárt.

Iskolás koromban gyúlöltem a vasárnapokat . Most is hálát érzek, hogy már nem kell kollégiumba járnom, hogy nem kell iskolába járnom.Örülök, hogy felnőtt vagyok már egy jó ideje. Ez most hülyén hangozhat, nem, nem a tanulást utálom. Hanem utáltam kolis lenni és vasárnap indulni, hiába...Sosem tudtam megszokni igazán.Minden szeptemberben sajnálom a gyerekeket, hogy kezdődik az iskola. Mostmár ez borzasztó hülyén hangozhat, amiket összehordok. Egyszerüen boldog vagyok, hogy nekem már nem kell ilyenekben részt vennem. Ez biztos a koli miatt van. Pedig nagyszeru baratokra tettem szert, szerettek és én is őket. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. De az, hogy csak hétvégén járhattam haza... Istenem, még most is ráz a hideg. 

Jó lesz ez a blogolás, most sem tudom, hogy kanyarodhattam ehhez a témához. De a lényeg, hogy jönnek az érzések, emlékképek, élmények.

Mostmár tényleg vár a zuhany. 

Megosztás a facebookon